Merre járt Karma? – Kerényi Mari írása A hét lótusz meséjéhez
Merre járt Karma?
Volt egy pillanat az életemben, úgy ötven évesen, amikor hirtelen rádöbbentem: ha az ember el akar menni valahová, akkor ne halogassa, ki tudja, lesz-e rá módja később. És hát igen, én nagyon régóta vágyakoztam a Himalájába.
Így történt, hogy azon a nyáron útra keltünk kedves barátnőmmel, a párommal és persze egy rendes, hegyek között jártas vezetővel, Szilveszterrel. KisTibetnek is hívják Ladakh-ot, melynek fővárosa maga is 3000 méter fölött húzódik meg a Himalája hegyláncai között. Onnan csak feljebb visz az út terepjáróval és gyalog a keskeny hegyi ösvényeken. Hegyi vezetőnk, Angcsok mesélt róla, hogy a National Geographic stábját is kísért, akik hópárducot filmezni jöttek. Azzal bíztatott, hogy mi is összefuthatunk a ritka jószággal, s azóta sem tudom, örüljek-, bánjam-e, hogy nem jött létre a találka. Emberekkel viszont a legfurcsább helyeken találkoztunk: miután nagy nehézségek árán sikerült ötezer méter fölé kapaszkodni, ott várt bennünket egy ejtőernyőből kialakított sátor, előtte felirat: chinesenoodelsoup. A júliusi hófúvás imazászlók sorát lobogtatja a hágón. És négyezer méteren barátságos falvacskák várnak zöldellő gabonaföldecskével.
S az emberek végtelenül barátságosak. Ölben viszik át a gyors sodrású patakon a kiscsacsit. S első dolguk megkérdezni, hogy mit mond az európai ember, amikor a ladakhi ember a kezét összecsapva így szól: OM, MANI PADME HUM! Mit, mit? Hát azt, hogy JESSZUS!
Szóval valahol itt született, itt volt gyerek KARMA, akinek a nevét egy helybeli taxisofőrtől kölcsönöztem.
Kerényi Mari
(A hét lótusz meséje elérhető a shopban)
Könyvgyűjtés gyerekeknek
KÖSZÖNJÜK AZ ADOMÁNYOKAT, A GYŰJTÉS IDŐSZAKA LEZÁRULT.
A Színes a világ program keretében szeretnénk gyerekkönyveket összegyűjteni azzal a céllal, hogy azokat az Igazgyöngy Alapítvány segítségével hátrányos helyzetben élő gyerekeknek eljuttassuk.
Ha a családban van megunt, kinőtt gyerekkönyv, örömmel átvesszük! Adományba csak jó állapotú, szakadás és firkamentes könyveket szeretnénk vinni.
Tavasszal és nyár elején több rendezvényre ellátogatunk, ezeken az alkalmakon van lehetőség arra, hogy a könyveket átvegyük:
2017. április 8. Százhalombatta, a Gólyahír Egyesület által szervezett, örökbefogadásra várók találkozója
2017. április 22. Budapest, az Örökbe.hu családi találkozóján. (Ezen a találkozón munkatársaink személyesen nem tudnak jelen lenni, így a könyvek gyűjtésében Mártonffy Zsuzsa lesz segítségünkre. Köszönjük, Zsuzsa!)
2017. április 25. Budapest, a Mózeskosár Egyesület örökbefogadó családoknak szóló klubja
2017. május 5-7. Lakitelek, az Együtt Az Életért Egyesület találkozója
2017. május 13. Budapest, Anyák napi Gólyahíres Találkozó
2017. május 14. Budapest, a Romadopt Klub találkozója
2017. május 30. Budapest, a Mózeskosár Egyesület örökbefogadó családoknak szóló klubja
2017. június 3. Budapest, az Örökbe.hu családi találkozóján. (Ezen a találkozón munkatársaink személyesen nem tudnak jelen lenni, így a könyvek gyűjtésében Mártonffy Zsuzsa lesz segítségünkre. Köszönjük, Zsuzsa!)
2017. június 4. a Gólyahír Egyesület családjainak országos találkozója
Az események egy része zártkörű, ezért kérjük, hogy a pontos időpontról és címről, illetve a látogathatóságról az érintett szervezetek honlapjáról tájékozódjanak!
A Nap és a Hold története
Valamikor régen nem volt Nap és nem volt Hold. Le voltak láncolva a világ túlsó végén, sárkányok között és óriások között. És nem engedték szabadon sem a Napot, sem a Holdat.
Élt akkor két ember. Ebben a két emberben igen nagy erő lakozott, azt tartották róluk, ők a földkerekség legbátrabb és legerősebb emberei, akik nem rettennek meg semmitől. Ők tudták csak, hol van leláncolva a Nap és a Hold, és el is indultak a kiszabadításukra. Mentek, mendegéltek, Vándoroltak, hat teljes hónapig, sárkányok földjén keresztül, óriások földjén keresztül.
És elérkeztek a Naphoz és a Holdhoz. Harcba léptek a fenevad sárkányállatokkal és a rettenetes óriásokkal, akik láncok között tartották a Napot és a Holdat, megverekedtek vélük, és győzelmet vettek rajtuk.
Mondta ekkor az egyik ember:
-Én fogom vinni a Napot!
Mondta a másik ember:
-Én pedig viszem a Holdat!
A Nap és a Hold útra szánta magát, ők meg leoldozták róluk a láncokat. Ès visszaindultak a világ túlsó végéről, sárkányok földén keresztül, óriások földjén keresztül. Ahogyan jöttek, jődögéltek, útközben olyan tüzesre felizzott a Nap, hogy aki hozta a hóna alatt, azt az embert teljesen sötétre égette. Azért barna bőrűek a cigányok, mert annak az embernek a leszármazottai.
A másik embernek pedig, aki a Holdat hozta a hóna alatt, minden nemzetsége fehér lett, őtőle a fehér emberek erednek.
Amíg jődögéltek visszafelé, eltelt három hónap. Ès hónuk alatt hozván a megmentett fényességeket, az égitest-szabadítók hazaérkeztek. De a cigány ember ott tartotta a házában a Napot, a fehér ember meg ott tartotta házában a Holdat, hogy csak nekik világítsanak, nem akarták őket elbocsájtani.
Ès akkor sírni kezdett értük az ég, könnyeivel elárasztotta az egész földet. Az a könnyhullatás gazelmaszudvolt az első eső a világon, amikor az ég megsiratta a Napot és a Holdat. Azóta van eső.
Mondja a Holdnak a fehér ember:
-Én fölengedlek téged, de fogadd meg, hogy minden hónap első péntekén megújulsz és megjelensz az égen!
A Hold megígérte, hogy így lesz.
Ezért van, hogy minden hónap első péntekén megújul, a hónap utolján meg letűnik az égről a Hold.
Ès fogadságot tett a Nap is, hasonlóan a Holdhoz. A Nap azt az esküvést végezte el, hogy mindennap sütni fog. Föl is kell a nap, még télvíz idején is, és bár egyformán izzik állandóan, a tél havában nincsen nagy hatalma, mert a hideg nem engedi neki, hogy olyan uralmat vessen a világra, mint nyáron.
Amikor a fogadságok megtörténtek, a két ember fölengedte a fényességeket.
Ès a Nap, ahogyan ígérte, megébredvén minden reggel, elindul és körülkerüli az összes országokat, de éjszakára oda tér vissza szállásra, ahonnan a láncok közül elhozták őt az emberek. Ès ugyanúgy cselekszik a Hold is. Hogy miért? Azért, mert a Nap és a Hold a nyugati ég alól származnak, és oda van vágyakozásuk, ott van a hazájuk. Ott születtek, ott tudnak elnyugodni, ezért megy le a Nap és a Hold mindig nyugaton.
(A mese elhangzott Sárközi Tünde előadásában a Romadopt Klub novemberi rendezvényén. Bari Károly gyűjtése. Forrás: https://barikaroly60.wordpress.com/2012/09/30/a-nap-es-a-hold-tortenete/ )
Olvasóink írták – a Csokó anyukája című könyvünkről
Nagyon friss hírünk, hogy november elején megjelent Keiko Kasza Csokó Anyukája (A mother for Choco) című könyve Betti fordításában, saját kiadásunkban. Már meg is érkeztek az első visszajelzések. Az alábbit kedves olvasónk engedélyével közöljük:
"Tegnap megérkezett a Csokó anyukája c. könyv … mindjárt 3 pld-ban 
Ha nem gond, tartanék róla egy kis élménybeszámolót:
Pár éve már, hogy a youtube-on ráakadtam egy videóra, amelyikben egy kedves hangú, idősebb férfi angolul felolvasta ezt a könyvet. Először én ott találkoztam ezzel és már akkor nagyon megtetszett ez a történet. De bárhogy is próbáltam egy-két angol nyelvű öf. mesét beszerezni (köztük ezt is), nem sikerült 
Úgyhogy nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy Betti lefordította és már magyarul is elérhető, kézbe vehető. Rögtön rendeltem is hármat, egyrészt mert ismertem már a történetet és abban is biztos voltam, hogy Betti biztosan nagyon szépen fordította le magyarra, másrészt azért 3-at, mert minden öf. meséből kell egy-egy a gyerekeknek és plusz egy, ha valakinek szüksége lenne rá …. ami eddig mindig bejött és mindig került olyan a közelembe, akinek odaajándékozhattam egy példányt
Tegnap bölcsi/ovi után megkapták a gyerekek a könyveiket. L. (5) "csak" ölelgette a saját példányát és bekuckózott a fotelbe mesét nézni, D. (2,5) pedig bevonult velem a hálószobába és kérte, hogy meséljem el. Amikor vége lett a mesének, mondta, hogy akkor most Ő meséli el nekem a történetet. A kezébe vette és a címlapnál kezdte. Rámutatott Csokóra: "Én badok csoko", aztán rámutatott a mellette ülő Medve mamára (akinek csak a bundája egy része látszik a címlapon) és rám bökött "Te bad Mackómama" … és ezt még jó párszor elmondta. Aztán mesélni kezdett a képek alapján és még nagyon sokszor elmondta, hogy Ő (D.) a Csokó és hogy én vagyok a Mackó mama.
És még valamit sokszor elmondott:
"Csokó szejeti Mackó mamát" <3 <3 <3
Egyetlen egy elolvasás után annyira lejött neki a történet, hogy csak pislogtam! Rögtön tudta, hogy ki vagyok én a történetben, ki Ő a történetben és a legfontosabbat is megfogalmazta a maga kis nyelvén és gesztikulációival, hogy ezt a két főszereplőt a szeretet köti össze és teszi egy családdá!!!
Nemsokára vége lett L. kedvenc meséjének és Ő is odajött hozzánk. D. kiment a nappaliba Apához, Levi pedig hozzám bújt. Neki is el kellett mesélnem a történetet és olyan fantasztikus volt, hogy Ő is pont ugyanúgy reagálta le a dolgokat, mint D. Sőt, a végén, amikor Mackó mama többi gyereke is feltűnik, minden előzmény nélkül elkezdte sorolni, hogy Ő (L.) Csokó a történetben, hogy D. a többi három kis szereplő Mackó mama ölében és Mackó mama pedig nem más, mint Anya És persze Ő is elmondta, hogy Csokó nagyon szereti Mackó mamát <3 <3 <3
Na és itt bejött D. és mind a kettőnek a kezében ott volt a saját példánya és elkezdtek azon vitatkozni, hogy akkor melyikük a Csokó 😀 … és ugye hogy milyen jó, hogy mind a kettőnek van egy példánya, mert megegyeztem velük abban, hogy a D. példányában a Csokó D., L. példányában a Csokó L.
Ma mind a ketten ragaszkodtak ahhoz, hogy bevigyék a bölcsibe/oviba Csokós könyveiket 😉 😀
Köszönöm Betti a fantasztikus fordítást és hogy ilyen szép élményeket kaptam ez által a gyerekeimtől <3
Még 1 dolog: Nagyon jó kézbe venni, sokkal jobb, mintha kemény borítású lenne a könyv. Főleg, hogy így a gyerekek is könnyen forgatják, lapozzák. Nagyon jó minőségű a papír is … már tapasztalat, hogy nem ázik el egyből és nem is szakad olyan könnyedén 😛 … azt hiszem, ez is nagyon fontos szempont!"
A mese jelentősége a gyermekek fejlődésében
Vas Melinda a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar – Mozgóképkultúra és médiaismeret tanári MA szakán Ungvári Bélyácz Betti meséi kapcsán írta szakdolgozatát, ebből közlünk részleteket.
A mesék fontos szerepet töltenek be a gyermekek fejlődésében. Krisztián Ágota tanulmányában olvashatjuk, hogy az ún. „varázsos” években, ami az óvodás- és a kisiskolás kort jelenti, a gyermekeknek meg kell barátkozniuk a külvilággal, ami számukra érthetetlen. Ráadásul nem csak a külvilággal, hanem saját magukkal, testi adottságaikkal, képzeletük félelmetes teremtményeivel, lelkük érthetetlen impulzusaival. Utóbbira Krisztián Ágota példának a kistestvér születését hozza fel, ami gyűlöletet kelt a gyermekben. Ezekben a varázsos években a gyermek nem képes megérteni a felnőttek világát, ezért inkább teremt magának egy sajátot. Olyan világot, mely számára kezelhetőbb, amiben a csodák realitásként szerepelnek. A verbalizáció lehetőségének hiányában a képzeletét használja. Világában emberi tulajdonságokkal ruházza fel a tárgyakat, a felnőtteket pedig mindenhatóaknak látja. Gondolkodásmódjuk, szemléletük hasonló a természeti népek mágikus gondolkodásához. A gyermek varázslatos oksági viszonyokat tulajdonít különböző dolgoknak. Ennek köszönhető például az is, hogy a piros ruhába öltözött, nagyszakállú férfit Mikulásnak hiszik.
A kisgyermekeknek problémát jelent, hogy a külső és belső benyomásait reálisan szervezze. A kettő között lévő űrt, hasadékot fantáziaelemekkel tölti ki. Mivel nem érti, nem ismeri a valós ok-okozati láncokat, ezért az emberek viselkedése, a világ érthetetlen és bejósolhatatlan a számára. „A felnövés során a gyermeknek jó néhány pszichológiai problémát kell megoldania. Le kell győznie narcisztikus csalódásait, ödipális konfliktusait, testvérféltékenységét; meg kell tanulnia eltépni a gyermeki függőség szálait; ki kell alakítani magában valamiféle öntudatot, önértékelést és erkölcsi kötelességérzést.” Krisztián Ágota szerint emiatt nagyon fontos az externalizáció, vagyis hogy a gyermekek jelenítsék meg, fejezzék ki, „tegyék külsővé” az érzéseiket. Erre három mód vagy „trükk” is kínálkozik: a rajz, a játék, és ide sorolja a meséket is. Mindhárom kifejezési mód lényeges eleme a fantázia, az illúzió, melyek segítségével a gyerek mentális kalandokat élhet át. Általuk rendet tehet belső, érzelmi káoszában, majd könnyebben teszi ezt a külvilágban is. A szerző szerint a gyerekek azokat a meséket szeretik, azokat meséltetik újra és újra, melyek konkrétan vagy átvitt értelemben róluk szólnak, az ő problémáikat, számukra fontos dolgokat jelenítenek meg. A mese különféle analógiákat kínál, és szimbolikus utalásaival hozzásegíti a gyermeket problémáinak megoldásához. Azért is lehet fontos eszköz, mert azon a nyelven szól a gyermekekhez Krisztián Ágota írása alapján, amelyen ők maguk is gondolkodnak, és hasonló világot ábrázol, mint amilyet ők is tapasztalnak. A mesék mindent szélsőséges és leegyszerűsített szituációkban mutatnak. Egyértelműen elkülöníthető a jó és rossz, a szép és a csúnya, stb. Ezáltal a gyerek könnyen átlátja a különbségeket. Bettelheim megfogalmazása szerint „az ilyen kézzelfogható mondanivalót a gyermek a mesében találja meg”. A kutató szerint a mesék jelentősége felbecsülhetetlen. Olyan területeket nyitnak meg a gyermeki képzelőerő előtt, melyeket magától nem fedezhetett volna fel, „olyan fantáziaképeket kínál, amilyeneket maga sohasem tudna kitalálni”. A mesék formája és szerkezete is mintául szolgálhat a gyermeki ábrándozáshoz.
Ha egy gyermeket nem köt le egy adott történet, az azt jelenti, hogy még (vagy már) nem tart az életének abban a szakaszában, amiben szüksége lenne az adott történetre, motívumra. Amelyik mese megragadja a gyermek figyelmét, azt újra és újra hallani akarja, egészen addig, míg feloldódnak számára aktuális konfliktusai. Tehát a mesék kiválasztásában Bettelheim szerint követni kell a gyermek kívánságait. …
„Hogy egy gyermeknek egy adott életkorban melyik mese a legfontosabb, teljességgel attól függ, hogy éppen hol tart a lelki fejlődésben, hogy éppen milyen problémák foglalkoztatják leginkább.” – állítja Bettelheim. Ugyanaz a mese ugyanúgy fontos lehet egy ötéves gyermeknek, mint egy tizenöt évesnek. A mesék minden életkorban nagy segítséget nyújthatnak.
Olvasóink írták 2.
"A mai postával meg is érkezett a könyv, köszönjük szépen! Én már el is olvastam és nagyon örülök, hogy megvettük. Egy kicsi gyerek számára is teljesen érthető a történet és biztos segíteni fog abban, hogy számára a családba születésnek ez a módja valahogy természetes legyen…"
B-K.E. Budapest
"Megérkeztek ma a könyvek, nagyon szépen köszönjük! Gyönyörű könyvecske, nagyon jó kézbe venni! Szépek a rajzok, egyszerű, olvasható és szívhez szóló a mese. Egy csapásra kedvenc lett, köszönjük és gratulálunk!"
M.K.I. Bózsva
"Köszönjük szépen a könyvet, megérkezett. Gyorsan kibontottam és elolvastam. Meg is sirattam azon melegében. Nagyon szép a történet és az illusztráció is."
V.K.
"Ma megérkezett a könyved! Tényleg olyan szép, mint amilyen szépeket hallottam róla! Köszönjük szépen és várjuk a folytatást is!"
Dr.N.K. Budapest
A Tündérkerti sorozat születése
Első mesekönyvemet, az Égből pottyant boldogságot már megjelenése előtt nagy érdeklődés övezte, rengeteg visszajelzést, levelet kaptam, amelyek arra ösztönöztek, hogy folytassam az írást.
Közben legfőbb támogatóim, segítőim, ötletadóim, a gyerekeim is nagyobbak lettek, és felmerültek olyan gondolatok, amelyeket másokkal is szerettem volna megosztani.
Az így született Tündérkerti mese című könyvem (2011) már felvet fontos kérdéseket az örökbefogadással kapcsolatban.
Liliána, akit „egy fehérruhás lány” bíz a Tündérpár gondjaira, már kérdez. Őt foglalkoztatja saját kis története, és megfogalmazza első kérdéseit.
Szívszerinti anyukája, Szilla pedig őszintén és egyszerűen felel a kérdésekre, segítve ezzel Lilikének abban, hogy feldolgozza az őt ért veszteséget.
Második mesém illusztrációit is Pál Rita grafikus készítette, aki újra csodásat alkotott.
A Tündérkerti mesével egy időben már tele voltam ötletekkel a folytatást illetően, több fejezet lejegyzésre is került ebben az időben.
Aztán egy kis szünet és kitérő után – közben megírtam A Málna utca hangjai című könyvemet – folytattam a korábban elkezdett munkát. A Tündérkerti mese folytatása, a Tündérkerti kalandok 2014-ben jelent meg. A főszál, az örökbefogadott kislány, Liliána története megy tovább, ő újra kérdez, szívbéli mamája pedig válaszol neki. Szerettem volna olyan mesét írni, ami minden gyerekhez szól, amelyben a barátság, a szeretet, a közös élmények kapnak hangsúlyt és az a gondolat, hogy sokfélék vagyunk, más élethelyzetekkel, de együtt sok mindenre képesek vagyunk.
Amíg a Tündérkerti mese fő gondolata a „hogy jöttem a világra?” és a „mi mindig együtt leszünk?” kérdéskör, addig a Tündérkerti kalandokban már olyanok foglalkoztatják Liliánát, hogy hasonlít-e arra, aki a világra hozta őt, és hogy vajon gondola-e rá a néni, aki életet adott neki.
Mindkét történetben fontos a megerősítés, a szívbéli anyuka elmeséli Liliánának az érkezését. Arról mesél, hogyan várták őt, mennyit álmodoztak róla és milyen boldogság volt, mikor végre megérkezett életükbe. Talán a legfontosabb üzenete a meséknek ez, amely az örökbefogadott gyerekeknek kapaszkodó lehet, amit minden örökbefogadó család folyamatosan erősít gyermekében. A következő anya-lánya párbeszéd részlet a Tündérkerti meséből:
“Lili tűnődött egy percig, aztán anyjára emelte tekintetét és azt kérdezte:
– Ti nem fogtok elmenni tőlem?
Szilla szorosan átölelte gyermekét és könnyes szemmel suttogta:
– Mi mindig itt leszünk veled. Történjék bármi, te hozzánk tartozol.
– És most már mindig együtt leszünk mi hárman?
– Igen, te örökre a mi gyermekünk lettél.”
Betti
Olvasóink írták – az Égből pottyant boldogságról
"Ma megkaptam a mesekönyvet. Nagyon tetszett, egymás után többször is elolvastam. Őszintén szólva teljesen meghatódtam a történetet olvasva. A képek is gyönyörűek. Bízom benne, hogy a kislányomnak is tetszeni fog, és így talán könnyebben megérti majd a saját kis történetét."
Sz.F.H Győr
"Nagyon tetszett nekem és a férjemnek is a könyv, már ki is olvastuk Az örökbefogadás felkészítő tanfolyamon ajánlották, az összes ajánlott mesekönyv közül ez ragadott meg a legjobban minket. Kellően kedves, szívhezszóló, egyszóval pont olyan, amilyennek lennie kell."
Sz.M. Budapest
"Nagyon köszönöm a könyveket, rendben megérkeztek és csodálatosak, nem utolsósorban iszonyatos nagy hiányt pótolnak
T.G. Szekszárd
"Megkaptuk a csodálatos mesekönyvet. Még egyszer nagyon szépen köszönöm, és gratulálok az elkészítéséhez. A kislányomnak is nagyon tetszett.
K.E. Budapest
"Megérkezett a könyv, nagyon tetszik, aranyos, érthető. Remélem hamarosan a mi pelyheskénk fogja hallgatni!"
V.Gy. Dorog
Hogyan beszélgess a gyerekkel? – linkgyűjtemény
Az interneten számos nagyon jó cikk található a "hogyan beszélgess a gyerekkel" témában, több a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány oldalán. Ajánljuk olvasóink figyelmébe!
Hogyan beszélgess a gyerekkel az öngyilkosságról?
Hogyan beszélgess a gyerekkel az online ismerkedésről?
Hogyan beszélgess a gyerekkel a családon belüli erőszakról?
Hogyan beszélgess a gyerekkel a videojátékokról?
Hogyan beszélgess a gyerekkel a szexualitásról?
Hogyan beszélgess a gyerekekkel a visszaélésekről?
Hogyan beszélgess gyerekekkel az internetes zaklatásról, azaz a cyberbullyingról?
És még további két cikk:
Hogyan beszélgess a gyerekkel a természeti katasztrófákról és a háborúkról?
Hogyan beszélgess a gyerekkel a halálról?
Miért nem? – Elisabeth Brami: Babazseb
Mártonffy Zsuzsa írásából pontosan kiderül, mi miért nem tartjuk a könyvespolcunkon a Babazsebet. (A cikk eredetileg az örökbe.hu blogon jelent meg. Köszönet Zsuzsának a cikkért!)
Ez az a gyerekkönyv, amit elrejtek a polcon, és erős cenzúrával olvasom fel.
A Babazseb örökbefogadós mesekönyv, egy gyermekre vágyó kengurupár történetét meséli el. Hogy a jókkal kezdjem: nagyon szép, eredeti, hangulatos rajzok díszítik és jó a fordítás:-) Viszont tele van olyan mozzanatokkal, amelyeket ijesztőnek tartok gyerekszemmel. Ráadásul a történetet végig felnőttszempontból meséli el, tehát ez nem a kisgyerek, hanem a meddőséggel küzdő szülőpár története.
A kengurupárnak nem lehet gyereke, mert a nőnek túl kicsi a zsebe. Bár azt javasolják, a gyerek felvilágosításánál ne a meddőségből induljunk ki, szerintem egyszer ezt is el lehet mondani. De aztán: a férfi elhagyja a nőt(!), az magányosan zokog(!), végül a barátok beszélik rá(!) a kenguruférjet, hogy visszatérjen a feleségéhez és fogadjanak örökbe egy ember-kisbabát(!), akit a tévében reklámoznak(!), hogy elárvult valamely harmadik világbeli katasztrófa(!) nyomán. Még a “megmentett szegény kisgyerek”(!) képzete is megjelenik. És persze a gyerek megmenti a párkapcsolatot(!). Nekem ez csupa horror. A történet teljesen szembemegy azzal, amit a tanfolyamon tanítanak az örökbefogadásról: érett, felelős döntés, a pár mindkét tagjától, a veszteségek feldolgozása után, a gyerek nem gyógyír a szenvedésekre, sem a párkapcsolati gondokra, és nem kell tőle nagy hálát várni a “megmentéséért”. Az a képzet különösen ijesztő nekem, hogy valaki a barátai győzködésére vállal gyereket.
Aztán hepiend, sőt kenguruék feltalálnak egy babahordozó eszközt, amivel sorozatgyártásba kezdenek, és sok pénzt keresnek, de itt már nem tudtam megenyhülni. Szerintem egy kisgyereknek ijesztő szembesülni vele, hogy miatta esetleg szétmehetnek a szülei. Meg amúgy is, felnőtt kenguru maga dönt az életéről, nem a barátaira hallgat.
A láthatatlan fonal
A láthatatlan fonal című könyv különlegesen szól az örökbefogadásról. Nem örökmesének írták, de az örökbefogadó családoknak sokkal többet mond, mint az elsődleges jelentése.
Az örökbefogadós mesék közös jellemzője, hogy van bennük egy gyermek, aki nem a vérszerinti családjában él. Ezek a mesék leírják, hogyan érkezett a gyermek az örökbefogadó családba, esetleg érintik a vér szerinti származás témáját. A láthatatlan fonal viszont nem a származás és érkezés kérdéskörével foglalkozik, hanem kifejezetten azzal, hogy a jelenben (és a jövőben) mi köti a gyermeket ahhoz a családhoz, ahol él.
A láthatatlan fonal című könyvet a kiadó az elválással és a távolléttel kapcsolatos félelmek enyhítésére ajánlja (Vekerdy Tamás ajánlásával). A történetben a gyerekek félnek elaludni, mert hallják a közeledő vihart. Édesanyjuk mesél nekik a láthatatlan fonalról, amely összekapcsolja azokat, akik szeretik egymást. Bár nem vagyunk együtt a szobában, még sem kell félni, mert a láthatatlan fonal összeköt minket. Akkor is összeköt minket, ha földrajzilag még távolabb vagyunk egymástól. Akkor is összeköt minket, ha éppen veszekszünk, vagy haragszunk egymásra. Az angyalokhoz költözött, elhunyt szeretteinkkel is összeköt minket. Ez az elsődleges története.
Ezt a történetet örökbefogadóként máshogy is értelmezhetjük. Örökmeseként ez a történet arról szól, hogy bár vérségi kötelék nem köt össze minket, ennél sokkal fontosabb, a láthatatlan szeretet fonal igen. A láthatatlan fonal ezért örökmese.
Orsi
Beszélgetősök a shopban
Nehezen beszélgetünk. Néhány témáról különösen nehezen beszélgetünk. Nem gyerek fülének való! – szokták mondani. De vajon van olyan téma, ami nem gyerek fülének való? Mi arra biztatjuk olvasóinkat, hogy ha egy esemény elérkezik hozzánk, és ha egy gyerek kérdez, ne titkolózzunk, beszéljünk róla – az ő nyelvén. Lehet, hogy bizonyos kifejezések nem gyereknek valók, de minden témát el lehet úgy mondani, hogy ők megértsék. A titok mérgezhet: legyünk hát őszinték a gyerekekkel! Legalább a családon belül beszéljünk bátran mindenről, ami a gyermeket érdekli! Könyveink abban segítik a felnőtteket, hogy utat találjanak a gyermekekhez a legnehezebb témákban is. Ezeket a könyveket együtt olvassuk, összebújva, beszélgetve, kérdezve és válaszolva. Merjünk beszélni születésről és örökbefogadásról, életről és halálról, szeretetről és szerelemről.
„A mese azt sugallja, hogy a boldog, tartalmas életet bárki elérheti – de csak akkor, ha nem futamodik meg a veszélyek elől, mert az igazi identitáshoz csakis rajtuk keresztül vezet az út.” (Bruno Bettelheim)
Orsi
Miért nem? – Bartos Erika: Őrangyal
Az Őrangyal egy igen népszerű író könyve az elfogadásáról. Ez is az alcíme: mesék az elfogadásról. Négy mesét tartalmaz, egy mozgássérült, egy vak, egy hallássérült és egy halmozottan sérült kisgyermek történetét.
Első mese: Örömtánc. „Samu kilencéves, vidám, göndör hajú kisfiú volt, az arcán sok-sok szeplővel. Mindig megnevetette társait, sok barátja volt. Segítettek neki közlekedni az iskolában, mert Samu kerekesszékben ült. Nem tudott járni, a lábai túl gyengék voltak ahhoz, hogy felálljon. Samu most is vidáman üldögélt a székében, és onnan figyelte az osztálytársait, akik épp a táncot gyakorolták. Ezzel a tánccal lepik meg a tanáraikat az évzáró ünnepségen.” – Vagyis egy olyan előadást találtak ki ajándéknak, melyből teljesen kihagyják a kerekesszékes osztálytárukat. Pedig ő egy kedves, aranyos kisfiú, akit mindenki szeret, segít. Ebben a helyzetben tényleg „vidáman üldögélt a székében, és onnan figyelte az osztálytársait”? Vidámsága nem tűnik túl életszerűnek. Nekem egy fénykép jut róla eszembe. Emlékeznek még a facebook-on terjedő „A fotó, amely összetörte egy anya szívét” című cikkre? Ha nem, tessék nézni, erről a képről szól:
Valóban ez a legalkalmasabb kezdés egy elfogadást hirdető történethez?
Nézzük meg, hogyan folytatódik a mese: egy lány nem táncol, és a mi kis főszereplőnk az, akinek ez feltűnik. Kiderül, hogy a kislánynak nincs párja, de a mi hősünk, aki teljes kiközösítésben ücsörög, felajánlja, hogy ő lesz a megoldás a problémára, ő lesz a kislány párja. Erre néhány fiú kineveti.
Az a feltételezés, hogy a gyerekek biztosan kinevetik a segítő társukat. Egy olyan iskolában, ahol elfogadott, hogy a kerekesszékes osztálytárs nélküli tánccal lepi meg a közösség a tanárokat, ott valószínűleg lesznek olyan gyerekek, akik így reagálnak. A Színes a világgal az elfogadás kapcsán szeretnénk azt hirdetni, hogy lehet együtt élni máshogy is.
„Azonnal hagyjátok abba! – szólt rájuk a tanárnő, de addigra már késő volt.” Egy elfogadást hirdető mesében nem egy hatékony konfliktuskezelési példa. Nem is túl életszerű. Végül a csúfolódó fiúk így-úgy rájönnek, hogy ez nem volt szép, és engesztelésül kitalálják, hogy ők is kerekesszékben fognak táncolni a készülő koreográfiában.
Együttélés. Mindenki úgy, amilyen. Szerintünk a mesében mutatott megoldás nem igazi megoldás. Valóban csak akkor azonosulhatok veled, ha én is székbe ülök? Találjunk inkább ki valamit, amibe te is önmagad lehetsz, és én is önmagam lehetek!
Ez a történet egy teljes kiközösítésből indul, ami ellen a tanító nem tesz (vagy éppen ő kezdeményezi?), folytatódik azzal a feltételezéssel, hogy a gyerekek még ezen felül is kirekesztenek és kinevetnek, majd a konfliktusra hoz egy olyan megoldást, amiben a szereplők nem önmagukat adják, hanem megpróbálnak a másik helyzetébe belépni azért, hogy elfogadásukat bizonyítsák. Mi nem ezt a fajta „elfogadást” szeretnénk hirdetni!
Ugyanez a séma fedezhető fel a kötet Őrangyal című meséjében, melyben a vak ovistárs véletlenül fellöki az egyik gyerek kockákból épített tornyát, mire a „hogy lehetsz ilyen ügyetlen!?” választ kapja. Az óvó néni úgy oldja meg a helyzetet, hogy a kislány születésnapján egy szembekötős napot tartanak, amikor minden gyerek csak a kezével lát. Vagyis konfliktust eredményez, hogy olyan vagy, amilyen, de olyan leszek, mint te, hogy lásd, hogy elfogadlak. Sokkal jobban tetszene a történet, ha enélkül a konfliktus nélkül játszanák a gyerekek a szembekötős napot, pusztán azért, hogy megismerjék a másikat.
A másik két mesében nincs ilyen jellegű konfliktus és általunk nem támogatott konfliktusmegoldás, de túl sokat nem is adnak az elfogadáshoz, ezért szerintem csak ezekért nem érdemes kézbe venni a könyvet. Nem kétlem a szerző jóindulatát a témához, de ha az elfogadásról szeretnénk mesélni a gyerekeknek, akkor arra ennél sokkal jobb gyerekkönyv is létezik. A Színes a világban ezeket a jó könyveket szeretnénk összegyűjteni.
Orsi
Miért nem?
Új címkével készülünk. Kritikákat fogunk írni azokról a polcainkra nem kerülő könyvekről, melyeket olvasóink ajánlanak nekünk, vagy melyekre mi találtunk rá elfogadós mesék keresése közben. Szeretnénk leírni, miért nem tartjuk polcainkra illőnek ezeket a könyveket. Kritikáink hamarosan itt!
Betti és Orsi
A Málna utca hangjai születése
2011 tavaszán,épp a Tündérkerti mese könyvbemutatójáról jövet,megszólalt a telefonom. Egy rég látott gyerekkori barátnő hív. Gyorsan a tárgyra tér: kellene nekünk is, rólunk is egy mese.
A barátnő kislánya, Lilla hallássérült.
Gondolkodás nélkül rávágom,hogy igen, megírom és már kavarognak a fejemben a gondolatok. Hogyan kezdhetnék neki egy olyan témának, amiről olyan keveset tudok,amiben nem vagyok érintett?
És elkezdődik a közös munka. Olvasok,böngészek a neten, hogy minél többet megtudjak a hallássérültek világáról. Azt tudom, érzem már a legelején, hogy nagy fába vágtam a fejszém, és hogy csak úgy lesz hiteles a mese, ha bekerülök, akár csak egy időre, kívülállóként ebbe a világba. Az édesanyja rengeteget segít, mesél, ötleteket ad, hónapokig tartó levelezés kezdődik.
Aztán megkérem, hogy találkozzunk. Szeretném megismerni Lillát, aki mesém főhőse lesz. Együtt töltünk egy hétvégét egy nagyszerű kislánnyal és anyukájával, közös élményeink visznek tovább az úton.
Megint Pál Rita rajzol, megint teljes szívvel, lelkesen, csodás rajzokat kapunk.
És kész a mese, olyan, amilyennek álmodtuk.
Csoda is történik, az egyik cochleáris implantátumot forgalmazó cégnek tetszik a könyv, vállalják a könyvkiadás költségét.
A Málna utca hangjai egy egészen más mese, mint a korábbiak, de egy dologban hasonlítanak. Üzenetük a világnak ugyanaz: ha odafigyelünk egymásra és nyitottak vagyunk a különbözőségekre, nagyszerűen tudunk egymás mellett élni és tenni a másikért.
Betti
Tóth Krisztina ajánlása
Tóth Krisztina írónő ajánlása az Égből pottyant boldogsághoz:
Ungvári Bélyácz Betti Égből pottyant boldogság című kötete régóta nagy kedvenc a családunkban. Amikor a kislányom elkezdett érdeklődni, hogyan is született, mert látta az óvodában a várandós anyukákat és a kistestvéreket, elmondtuk neki, hogy ő egy másik néni hasából bújt ki. A fenti történet ezt érzékelteti a mese eszközeivel, lehetőséget adva a gyerekeknek, hogy a mesehallgatás alatt újrajátsszák a kis madárfióka érkezését. Az sem mindegy, hogy a történet milyen terjedelmű: ez a könyv a kicsiknek is befogadható hosszúságú, követhető és élvezhető. Az óvodás korú gyerek megtudhatja belőle, hogy a család bizony sokféleképpen alakul ki, hogy nagyon különböző módon kapcsolódhatunk össze, és a családba azok tartoznak, akik szeretik egymást és "együtt röpködnek."
(Tóth Krisztina örökbefogadós mese könyve az örökmesék között)
Duga Boglárka „Csodabogár” kerámiái az Égből pottyant boldogsághoz
Talán azzal kezdeném, hogy hejj, de nagyon örültem, mikor Ungvári Bélyácz Betti megkeresett, hogy kapcsolódjak be nagyszabású terveibe! Bettivel az „ősidők” óta ismerjük egymást – együtt jártunk gimnáziumba (és még huhh, de számtalan sok helyre…). Ismerjük egymás életútját, értékrendjét, sok mindenben hasonlítunk egymásra.
Kezdetben csak gyermekkönyveim kerültek a Színes a Világ elektronikus „polcaira”, de már akkor körvonalazódott egy másik nagy szerelmem, az agyagszobrászat bekapcsolása a projektbe.
Betti jól ismer. Tudja, hogy milyen fontosak számomra a családi értékek/kötődések. Tudja, hogy szociálisan – kicsit talán túlontúl is – érzékeny vagyok. Tudja, hogy folyvást éget a láz, örömmel tölt el az alkotás – szóval tudja jól, milyen lelkesen fog kerekedni kezeim között a sok KÜLÖNLEGES kerámia…
No, s akkor következzék a – kicsit kevésbé személyes- kerámia-kurrikula:
Palkovicsné Duga Boglárka vagyok, három gyermekes pécsi édesanya. Az agyaggal, illetve az anyafölddel már aprócska koromban kapcsolatba kerültem, rengeteg homok sár és földszobrocskát készítettem kertünkben annakidején. A gimnáziumi érettségi után egy finnországi művészeti iskolában tanultam kőfaragást. Túl kemény fába-, illetve kőbe vágtam fejszémet és bizony beletört – a követ nem tudtam tökéletesen elképzelésem szerint formálni, így hazatérvén kicsit eltávolodtam a kézműves mesterségtől. Több mint 10 év telt el, mire rájöttem, hogy az agyag a nekem való anyag. Első gyermekem születésekor fazekas iskolába iratkoztam, saját műhelyt rendeztem be és munkához láttam.
Olyan tárgyak születtek-születnek kezeim között, melyek tükrözik egyéni, naiv „csodabogár” világomat, az állatok, gyermekek, mesék iránti rajongásomat. Ennek megfelelően legnagyobb örömmel figurális díszkerámiákat készítek, főként állat-, ember-, és népmesealakokat, de szép számmal kerül le használati edény is a korongról. Faliképek, táblák, órák és virágtartók fölött is szívesen „görnyedek”.
Figuráim egytől-egyig kézzel készülnek, aljukon ott pislog a csodabogár szóból, illetve nevemből származó b☺g logo.
Bogi
(Bogi kerámiái 2016 decemberétől csak egyedi megrendelésre készülnek, a shopban nem találhatóak meg. Érdeklődés esetén kérjük, keressen minket elérhetőségeinken!)
Kiknek szólnak a könyveink?
Olyan különleges gyerekeknek, akik kisebbségben vannak. Történeteink segíthetnek nekik, hogy meglássák, sok hasonló gyerek él a földön.
Olyan gyerekeknek, akik körül különleges gyerekek élnek. Történeteink segíthetnek nekik, hogy meglássák, milyen jó, hogy sokfélék vagyunk.
Minden gyereknek, aki örül annak, hogy a színes világunkban sokféle ember él. Történeteink segíthetnek nekik, hogy gyermeki nyitottságukat és elfogadásukat felnőttként is megőrizzék.
Felnőtteknek, hogy a nehéz kérdésekről is beszélgetni merjenek a gyerekekkel és ötleteket kapjanak egy-egy válaszadáshoz.
És ajánljuk mindenkinek meséléshez és meseolvasáshoz, csak úgy.
Betti és Orsi
Különleges mesék a shopban
Ez egy igazán különleges könyvespolc. Az egész úgy kezdődött, hogy Betti megírta a Málna utcát, mely igen különlegesre sikeredett.
Mint pedagógus nagyon fontosnak tartom ezt a könyvet, szerintem minden gyerek könyvespolcán ott a helye! Egy hallássérült kislányról szól, aki családjával új helyre költözik. A környékbeli gyerekek ismerkedni próbálnak vele, és látják, hogy ezzel a kislánnyal valami máshogy működik, mint ahogy azt eddig megszokták. Az ismerkedésből barátságok születnek, a barátok pedig együtt élik a hétköznapok kalandjait. A hallássérült kislány bizonyos helyzetekre másképp reagál, mint társai, és van, hogy ez oldja meg a helyzetet. A könyv végén ugyanezekről a történetekről olvashatunk, ezúttal a kislány szemszögéből.
Miért kuriózum ez a könyv a magyar könyvpiacon? Mert egy teljesen hétköznapi helyzetből, és nem a kirekesztésből indul ki, sőt, egyáltalán nincs szó benne kirekesztésről. A kislányt a társai az első pillanattól nyitottan, érdeklődve fogadják – ahogy a gyerekek valóban fordulnak a másik ember felé. Mindennapos élethelyzeteket ír le, és kiderül, hogy a mindennapos helyzeteket minden gyerek máshogy éli meg – ahogy a valós világunkban is. A kislányt a közösség egyenrangú tagjának tekinti, egyik helyzetben sem emelkedik ki a közösségből vagy a közösség fölé. A kislány naplója további betekintés enged a hallássérültek helyzetébe idealizálás és szomorkodás nélkül, a másik szempontból.
Ilyen könyv egyelőre nincs még egy. Azóta született egy könyv hasonló témában, sajnos messze nem ilyen érzékeny empátiával. (Erről később itt, a Színes a világon fogunk írni.)
Négy-ötéves kortól ajánlom a Málna utcát minden kisgyereknek. Alsó tagozaton akár dármaóraként feldolgozva.
A másik könyvünk a különleges mesék polcán a Lili. Izgalmasan színes könyv, különleges illusztrációval. Lili down szindrómás. A könyv versike-szerű meséjét a testvére mondja el. Elmeséli, milyen hatalmas szeretettel tud Lili szeretni, és hogy milyen szépen rajzol. És elmeséli azt is, hogyan néznek rá az emberek, és hogy ez bizony nem könnyű az anyukájuknak. Őszinte, gyönyörű könyv ez. A képek miatt már két-hároméves kortól ajánljuk. Igen, bátran olvassuk el akár ekkora kicsiknek is! Tíz-tizenegy éves korig tartalmas, beszélgetésre alapot adó olvasmány lehet.
Ennyi. Egyelőre nincs más könyv, amit ezekben a különleges témákban ajánlani tudunk. Ezek a különleges könyvek. Mindenkinek szólnak, akik hiszik, hogy mindannyian különlegesek vagyunk. Azok is, akik máshogy élik meg a világot, mint a többség. Olyan jó lenne, ha minden gyermek tudna róla, hogy sok különleges ember él körülöttünk, és mindannyiunkon múlik, hogy milyenné tesszük közös életünket!
Orsi
Örökmesék a shopban
Az Örökmesék alapját Betti mesekönyvei adják. Az ezek mellé válogatott könyveket jó szívvel, néhol hozzáfűzéssel ajánljuk örökbefogadó családoknak (örökbefogadottaknak és szüleiknek egyaránt). Egy részük alkalmas arra is, hogy olyan gyerekek kezébe adjuk, akik közvetlenül nem érintettek, de szeretnénk, ha tudnának arról, hogy vannak, akik így találnak családra.
Az örökmeséink nemcsak a gyerekeknek szólnak. Segítséget adnak a felnőtteknek is abban, hogy bizonyos témákról hogyan tudnak a gyerekekkel beszélni.
Az örökbefogadós mesék írói tisztában vannak azzal, hogy az örökbefogadott gyermeknek tudni kell az örökbefogadásról. Amikor ezt a cikket írom, a piacon szinte csak olyan örökbefogadós mesék érhetőek el, melyek a csecsemőkori örökbefogadáshoz köthetőek. Abban vannak különbségek, hogy egy-egy könyv mennyire meri bevállalni a származásról eredő részleteket.
Több fórumon kérdezték már tőlem, hogy mi alapján válogatjuk a könyveinket. Arra jöttem rá, hogy a fentebb említett szempontoknak az eddig megjelent könyvek megfeleltek. Van viszont egy szempont, amiben az eddig összes, általunk el nem fogadott örökbefogadós mesében közös: a gyereket olyan részletekkel terheli, melyhez nincs köze. Ezeket a meséket talán olyan érintettek írták, akik nem mérték jól fel, hogy a saját életük nehézségei az ő történetükhöz tartozik, és nem a gyermekéhez.
Az Örökmesék polcunkon szerepel még olyan könyv, mely minden gyermek érkezésére ajándék lehet függetlenül attól, hogy hogyan érkezett a családba. Ezeket a könyveket felnőtteknek is ajánljuk szülővé válásuk alkalmából, vagy különleges születésnapi ajándékként. Ezek a könyvek üzenetek arról, hogy mindannyian különlegesek vagyunk, akiktől színesebb a világ.
Az Örökmesék között van egy örökbeADÓS mese is, erről az Örökbe blogon lehet részletesebben olvasni.
Orsi
Hogyan született az Égből pottyant boldogság
Mindig közel állt hozzám az írás és a könyvek világa. Az élet úgy hozta, hogy különleges úton váltunk családdá, örökbefogadással lett gyermekünk. Bár magát a témát kezdettől fogva nyíltan kezeltük itthon és a külvilág felé is, igazán akkor kezdtünk beszélgetni róla, mikor kislányunk kérdezni kezdett. Nagyon korán, alig múlt két éves, mikor ez először megtörtént, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne egy kész mese, amihez bármikor nyúlhatunk, amit kézbe vehetünk és ha akarjuk, akkor beszélgethetünk is, ha akarjuk,akkor „csak” egy mese, amit jó összebújva mesélni.
Így született meg az Égből pottyant boldogság gondolata, amiből nagyjából egy év alatt lett kész könyv.
Teljesen laikusként kezdtem bele az írásba és a könyvkiadásba, de szerencsésnek mondhatom magam, mert amellett, hogy utamon sok olyan emberrel találkoztam, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak és nagyszerű segítőtársaim lettek, a családom is mellettem áll és támogatja munkámat.
Pál Rita grafikussal majd’ egy év komoly munka következett. Rita rajzai, színei elvarázsoltak az első pillanatban, tudtam, hogy ő az, aki életre keltheti Pelyheskét és a többi szereplőt a mesében.
Rita képzett grafikus, igazi profi, számos mesekönyv illusztrációját készítette már el, de az első pillanatban hitt bennem, azonnal elvállalta, hogy megrajzolja életem első meséjét.
További három könyvön is együtt dolgoztunk, hasonlóan igényes és szép könyvek születtek a közös munkából.
2010 októberében jelent meg az Égből pottyant boldogság első kiadása. Az érdeklődés a könyv iránt minden várakozásunkat felülmúlta, ez a mese azóta is a legkeresettebb a könyveim közül. 2015 tavaszán a negyedik kiadás jött ki a nyomdából, és azóta is sokan keresik a mesét.
Betti
Hogyan választunk könyveket?
A Színes a világgal olyan gyermekkönyv gyűjteményt szeretnénk létrehozni és elérhetővé tenni, melyek az elfogadásról szólnak. Nem csak annak álcázzák, hanem valóban arról szólnak. Attól még nem az elfogadásról szól a történet, hogy egy bármiben akadályozott emberről van benne szó. Szerintünk az kevés a jó üzenethez, ha a történet diszkriminációból indít, és azt próbálják a történet végére pozitívba fordítani. Azt szeretnénk, ha a történetek az együttélésre építenének, és nem egy elrontott dolog megjavítására. Az még egy sarkalatos kérdés, hogy melyik korosztálynak milyen téma kapcsán mely részleteket emeljük ki, kapcsoljuk a történethez. Több fórumon kérdezték már, hogyan választunk könyveket a Színes a világ webshopba. Mitől függ, hogy egy könyv megfelel-e a mi kritériumainknak vagy nem? Beszéltem már erről fórumokon, de leírni nehezebb. Amikor olvasok egy könyvet, ritkán fogalmazódik meg bennem a kritika, inkább csak érzem a dolgot. Aztán ahogy gondolkozom róla, vagy megbeszéljük, kezdem megérteni, hogy mi is érintett meg benne. Amikor azt próbálom elmondani, hogy általában hogyan választunk könyvet, keresem a különböző könyvekben a közöset és így próbálom megfogalmazni a szempontokat. Aztán volt olyan is, hogy elmondtam a szempontomat valakinek, aki rögvest rácáfolt… Ilyenkor gondolkozhatok tovább azon, hogy egy könyv miért igen, miközben a másik, ami látszólag olyan, mégse… És ha nem értem, addig beszélgetünk róla, amíg kiderül.
Orsi
Ungvári Bélyácz Betti örökmeséi
(Betti meséiről ezt cikket még együttműködésünk előtt írtam. A cikk eredetileg az örökbe.hu-n jelent meg.)
Az örökbefogadó szülők – jó esetben – igyekszenek mindent megtenni azért, hogy az örökbefogadás tényét érthetővé tegyék gyermeküknek. Ennek egy módja, hogy beszereznek olyan mesekönyvet, ami erről szól. Örökbefogadásról szóló mesékből Magyarországon nincs sok. Az ismertebbekben direkt módon leírják, hogy van egy szülőpár, akik gyermeket szerettek volna, ezért örökbe fogadtak egy kisfiút-kislányt – épp mint téged. Ilyen módon a gyermek tudatára hatnak, ezzel egyidejűleg – vagy pont emiatt? – kimarad belőlük az a lélektani hatás, amit egy valódi mese el tud érni. Ezzel együtt ezekre a mesékre szükség van, hiszen segítséget adnak ahhoz, hogy a szülők hogyan, milyen szavakkal beszéljenek az örökbefogadásról, és ürügyet is szolgáltatnak a gyermekkel való beszélgetésre. Viszont nagyon jó dolog, hogy az örökbefogadásról már igazi mesék is elérhetőek. Ezeket ajánlom most a blogolvasók figyelmébe.
Mielőtt felfedném ezeket, ismerkedjünk meg a mesék működésével!
A jó mese azért tud hatni, mert az üzenetet a szimbólumok hordják magukban. Ezzel ad lehetőséget arra, hogy a gyerek annyit értsen meg belőle, amennyit akkor és ott képes. Nem kényszeríti a gyereket az értésre, ha erre ő még nincsen készen. A szimbólumok többrétegű információt hordoznak magukban, amit a gyerek rak össze magának a saját tudásai, élményei, érzései alapján. A jó mesét nem kell magyarázni. Anélkül hat, hogy tudatosítanánk a gyerekben, hogy mi miért történik, mi mit jelent. A jó mese mindenkinek szól. Nemcsak annak, aki érintett, hanem bárkinek, aki meghall vagy megérez belőle valami fontosat.
Ungvári Bélyácz Betti örökbefogadós meséi igazi mesék. Amelyek hatnak. Az örökbefogadott gyerek felismerheti benne a párhuzamokat a saját életével – ha erre készen áll. És ha nincs kész rá? Akkor hallott egy mesét, ami egy kismadárról szól, aki szülőkre talál. Holnap majd mást mesélünk! De időről időre elővesszük, és ha a gyerek kész rá, be fogja azonosítani a szereplőket, és ha akar, majd kérdez. És ha idáig eljut, akkor Betti meséivel ehhez a legjobb alapot kapja.
Ezek a mesék nem csak az érintett gyerekeknek szólnak, hanem érthetővé teszik az örökbefogadást más gyerek számára is. Akár ismer örökbefogadott gyermeket, akár nem.
Az égből pottyant boldogság egy kisrigó és egy gerlepár, a Tündérkerti mese pedig egy embergyerek és egy tündérpár családdá válásáról mesél. Akiknek a meséket ajánlom:
– örökbefogadott gyerekeknek és szüleiknek,
– örökbefogadott gyerekek unokatestvéreinek, szomszéd gyerekeknek, óvoda- és iskolatársaknak és az ismerős gyereknek,
– minden olyan gyereknek, akit nyitottságra akarnak nevelni.
Köszönet Mártonffy Zsuzsának a cikk korrekciójáért. A cikk első megjelenése óta Betti további örökmeséket jelentetett meg: Tündérkerti kalandok (2014), Amikor megszülettem – Az én gólyamesém (2015)
Orsi
Hogyan írok mesét?
Az alapötlet: a történet kerete, a szereplők és az üzenet, ezek mentén kezdek dolgozni. Hosszú hónapokon keresztül alakul, a mese az utolsó pillanatig változik. Vannak részek, melyek végül nem kerülnek be a mesébe, több változat is készül egy-egy fejezethez. Legfőbb kritikusaim anyukám és nővérem, velük többször átrágjuk magunkat a kész íráson, de A Málna utca hangjainál Orbán Lola dolgozott velem ( az ő kislányáról szól a könyv), utolsó mesém szakmai segítője pedig Dobos Orsi volt.
A téma, az üzenet adott. Számunkra fontos téma az örökbefogadás, ennek mentén indul az ötletelés egy-egy mese kapcsán.
Vannak dolgosabb napok, amikor több ötlet kerül kidolgozásra, és előfordul, hogy hetekig nem kerül elő a kézirat. Ha jön egy új ötlet, akkor előveszem és hozzáírok, kihúzok belőle, alakítom. Általában este, illetve a ritkaságnak számító csendes percekben van időm a mesével foglalkozni.
Azoknál a témáknál, amelyben nem vagyok érintett, egy másfajta munkamódszerrel kell dolgoznom. A meseírást hosszú ideig tartó anyaggyűjtés előzi meg. Ilyenkor rengeteget olvasok, szakkönyvekből, internetről és értekezem érintettekkel, sőt, személyes tapasztalatot igyekszem szerezni a témáról. A Málna utca hangjainál egy hosszú hétvégét töltöttem kis főhősömmel és édesanyjával, ez a közvetlen közelről szerzett személyes tapasztalat valódi kincs volt munkám során, így tudott hitelessé válni a történet.
Betti
Különleges mesék, különleges gyerekeknek
A különleges dolgok különleges emberekkel történnek. Vagyis Veled és Velünk. Ezek a mi történeteink. Könyveink olyan különleges történetek, melyekre rácsodálkozhatsz. Aztán amikor körbenézel magad körül, látod, hogy ezek a különleges dolgok itt történnek, körülötted.
Könyveink a különlegeseknek szólnak. Legfőképpen Neked, aki a legkülönlegesebb csoda a világon!
Betti és Orsi
Miért “színesek” a könyveink?
Mert színes a világ. Színes tőled, tőlem, színes a sok különleges embertől, aki benne él.
Könyveinkkel azt szeretnénk megmutatni a gyerekeknek, hogy sokan vagyunk különlegesek, akiktől színesebb a világ.
Lásd a sok szépet és színezd tovább!
Betti és Orsi
Felvezetés
Néhány éve írni kezdtem. Eddig öt mesekönyvem született, 3 facebookcsoport 1888 taggal és 3000 likeolással, számos közönségtalálkozó és sok-sok elhangzott kérdés a mesék kapcsán.
Hogyan írjunk mesét?
Hogyan meséljem el különleges gyermekemnek a saját történetét?
Hogyan segítenek a mesék abban, hogy megértsünk másokat?
Hogyan lehet megjelentetni saját könyvet?
Melyik korosztálynak milyen mesét meséljünk?
Ezek az inspiráló események és kérdések vezettek oda, hogy megszülessen a Színes a világ.
A Színes a világ egy olyan világ, ahol a mesékkel kapcsolatos kérdésekre választ kaphattok. A Színes a világ olyan, mint a világ maga: egyedi és különleges.
Ha felkeltettem az érdeklődésedet, tarts velem! Vár a Színes a világ!
Betti
Beköszöntő
„… Én mindig hozzád készültem… Ismerlek attól fogva, hogy beköltözött szívedbe a vágy,mikor még csak egy apró sóhaj voltam a lelkedben, egy arctalan emberke. Már akkor hozzád tartoztam és te hozzám tartoztál…Én mindig téged álmodtalak és te mindig engem álmodtál. És most itt vagyok. Hazaérkeztem.”
Ungvári Bélyácz Betti 2008