A láthatatlan fonal

A láthatatlan fonal című könyv különlegesen szól az örökbefogadásról. Nem örökmesének írták, de az örökbefogadó családoknak sokkal többet mond, mint az elsődleges jelentése.

Az örökbefogadós mesék közös jellemzője, hogy van bennük egy gyermek, aki nem a vérszerinti családjában él. Ezek a mesék leírják, hogyan érkezett a gyermek az örökbefogadó családba, esetleg érintik a vér szerinti származás témáját. A láthatatlan fonal viszont nem a származás és érkezés kérdéskörével foglalkozik, hanem kifejezetten azzal, hogy a jelenben (és a jövőben) mi köti a gyermeket ahhoz a családhoz, ahol él.

A láthatatlan fonal című könyvet a kiadó az elválással és a távolléttel kapcsolatos félelmek enyhítésére ajánlja (Vekerdy Tamás ajánlásával).  A történetben a gyerekek félnek elaludni, mert hallják a közeledő vihart. Édesanyjuk mesél nekik a láthatatlan fonalról, amely összekapcsolja azokat, akik szeretik egymást. Bár nem vagyunk együtt a szobában, még sem kell félni, mert a láthatatlan fonal összeköt minket. Akkor is összeköt minket, ha földrajzilag még távolabb vagyunk egymástól. Akkor is összeköt minket, ha éppen veszekszünk, vagy haragszunk egymásra. Az angyalokhoz költözött, elhunyt szeretteinkkel is összeköt minket. Ez az elsődleges története.

Ezt a történetet örökbefogadóként máshogy is értelmezhetjük. Örökmeseként ez a történet arról szól, hogy bár vérségi kötelék nem köt össze minket, ennél sokkal fontosabb, a láthatatlan szeretet fonal igen. A láthatatlan fonal ezért örökmese.

Orsi