A Tündérkerti sorozat születése

Első mesekönyvemet, az Égből pottyant boldogságot  már megjelenése előtt nagy érdeklődés övezte, rengeteg visszajelzést, levelet kaptam, amelyek arra ösztönöztek, hogy folytassam az írást.

Közben legfőbb támogatóim, segítőim, ötletadóim, a gyerekeim is nagyobbak lettek, és felmerültek olyan gondolatok, amelyeket másokkal is szerettem volna megosztani.

Az így született Tündérkerti mese című könyvem (2011) már felvet fontos kérdéseket az örökbefogadással kapcsolatban.

Liliána, akit „egy fehérruhás lány” bíz a Tündérpár gondjaira, már kérdez. Őt foglalkoztatja  saját kis története, és megfogalmazza első kérdéseit.

Szívszerinti anyukája, Szilla pedig őszintén és egyszerűen felel a kérdésekre, segítve ezzel Lilikének abban, hogy feldolgozza  az őt ért veszteséget.

Második mesém illusztrációit is Pál Rita grafikus készítette, aki újra csodásat alkotott.

A Tündérkerti mesével egy időben már tele voltam ötletekkel a folytatást illetően, több fejezet lejegyzésre is került ebben az időben.

Aztán egy kis szünet és kitérő után – közben megírtam A Málna utca hangjai című könyvemet – folytattam a korábban elkezdett munkát. A Tündérkerti mese folytatása, a Tündérkerti kalandok 2014-ben jelent meg. A főszál, az örökbefogadott kislány, Liliána története megy tovább, ő újra kérdez, szívbéli mamája pedig válaszol neki. Szerettem volna olyan mesét írni, ami minden gyerekhez szól, amelyben a barátság, a szeretet, a közös élmények kapnak hangsúlyt és az a gondolat, hogy sokfélék vagyunk, más élethelyzetekkel, de együtt sok mindenre képesek vagyunk.

Amíg a Tündérkerti mese fő gondolata a „hogy jöttem a világra?” és a „mi mindig együtt leszünk?” kérdéskör, addig a Tündérkerti kalandokban már olyanok foglalkoztatják Liliánát, hogy hasonlít-e arra, aki a világra hozta őt, és hogy vajon gondola-e rá a néni, aki életet adott neki.

Mindkét történetben fontos a megerősítés, a szívbéli anyuka elmeséli Liliánának az érkezését. Arról mesél, hogyan várták őt, mennyit álmodoztak róla és milyen boldogság volt, mikor végre megérkezett életükbe. Talán a legfontosabb üzenete a meséknek ez, amely az örökbefogadott gyerekeknek kapaszkodó lehet, amit minden örökbefogadó család folyamatosan erősít gyermekében. A következő anya-lánya párbeszéd részlet a Tündérkerti meséből:

“Lili tűnődött egy percig, aztán anyjára emelte tekintetét és azt kérdezte:

–          Ti nem fogtok elmenni tőlem?

Szilla szorosan átölelte gyermekét és könnyes szemmel suttogta:

–          Mi mindig itt leszünk veled. Történjék bármi, te hozzánk tartozol.

–          És most már mindig együtt leszünk mi hárman?

–          Igen, te örökre a mi gyermekünk lettél.”

Betti