A mese jelentősége a gyermekek fejlődésében

Vas Melinda a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar – Mozgóképkultúra és médiaismeret tanári MA szakán Ungvári Bélyácz Betti meséi kapcsán írta szakdolgozatát, ebből közlünk részleteket.

A mesék fontos szerepet töltenek be a gyermekek fejlődésében. Krisztián Ágota tanulmányában olvashatjuk, hogy az ún. „varázsos” években, ami az óvodás- és a kisiskolás kort jelenti, a gyermekeknek meg kell barátkozniuk a külvilággal, ami számukra érthetetlen. Ráadásul nem csak a külvilággal, hanem saját magukkal, testi adottságaikkal, képzeletük félelmetes teremtményeivel, lelkük érthetetlen impulzusaival. Utóbbira Krisztián Ágota példának a kistestvér születését hozza fel, ami gyűlöletet kelt a gyermekben. Ezekben a varázsos években a gyermek nem képes megérteni a felnőttek világát, ezért inkább teremt magának egy sajátot. Olyan világot, mely számára kezelhetőbb, amiben a csodák realitásként szerepelnek. A verbalizáció lehetőségének hiányában a képzeletét használja. Világában emberi tulajdonságokkal ruházza fel a tárgyakat, a felnőtteket pedig mindenhatóaknak látja. Gondolkodásmódjuk, szemléletük hasonló a természeti népek mágikus gondolkodásához. A gyermek varázslatos oksági viszonyokat tulajdonít különböző dolgoknak. Ennek köszönhető például az is, hogy a piros ruhába öltözött, nagyszakállú férfit Mikulásnak hiszik.

A kisgyermekeknek problémát jelent, hogy a külső és belső benyomásait reálisan szervezze. A kettő között lévő űrt, hasadékot fantáziaelemekkel tölti ki. Mivel nem érti, nem ismeri a valós ok-okozati láncokat, ezért az emberek viselkedése, a világ érthetetlen és bejósolhatatlan a számára. „A felnövés során a gyermeknek jó néhány pszichológiai problémát kell megoldania. Le kell győznie narcisztikus csalódásait, ödipális konfliktusait, testvérféltékenységét; meg kell tanulnia eltépni a gyermeki függőség szálait; ki kell alakítani magában valamiféle öntudatot, önértékelést és erkölcsi kötelességérzést.” Krisztián Ágota szerint emiatt nagyon fontos az externalizáció, vagyis hogy a gyermekek jelenítsék meg, fejezzék ki, „tegyék külsővé” az érzéseiket. Erre három mód vagy „trükk” is kínálkozik: a rajz, a játék, és ide sorolja a meséket is. Mindhárom kifejezési mód lényeges eleme a fantázia, az illúzió, melyek segítségével a gyerek mentális kalandokat élhet át. Általuk rendet tehet belső, érzelmi káoszában, majd könnyebben teszi ezt a külvilágban is. A szerző szerint a gyerekek azokat a meséket szeretik, azokat meséltetik újra és újra, melyek konkrétan vagy átvitt értelemben róluk szólnak, az ő problémáikat, számukra fontos dolgokat jelenítenek meg. A mese különféle analógiákat kínál, és szimbolikus utalásaival hozzásegíti a gyermeket problémáinak megoldásához. Azért is lehet fontos eszköz, mert azon a nyelven szól a gyermekekhez Krisztián Ágota írása alapján, amelyen ők maguk is gondolkodnak, és hasonló világot ábrázol, mint amilyet ők is tapasztalnak. A mesék mindent szélsőséges és leegyszerűsített szituációkban mutatnak. Egyértelműen elkülöníthető a jó és rossz, a szép és a csúnya, stb. Ezáltal a gyerek könnyen átlátja a különbségeket. Bettelheim megfogalmazása szerint „az ilyen kézzelfogható mondanivalót a gyermek a mesében találja meg”. A kutató szerint a mesék jelentősége felbecsülhetetlen. Olyan területeket nyitnak meg a gyermeki képzelőerő előtt, melyeket magától nem fedezhetett volna fel, „olyan fantáziaképeket kínál, amilyeneket maga sohasem tudna kitalálni”. A mesék formája és szerkezete is mintául szolgálhat a gyermeki ábrándozáshoz.

Ha egy gyermeket nem köt le egy adott történet, az azt jelenti, hogy még (vagy már) nem tart az életének abban a szakaszában, amiben szüksége lenne az adott történetre, motívumra. Amelyik mese megragadja a gyermek figyelmét, azt újra és újra hallani akarja, egészen addig, míg feloldódnak számára aktuális konfliktusai. Tehát a mesék kiválasztásában Bettelheim szerint követni kell a gyermek kívánságait. …

„Hogy egy gyermeknek egy adott életkorban melyik mese a legfontosabb, teljességgel attól függ, hogy éppen hol tart a lelki fejlődésben, hogy éppen milyen problémák foglalkoztatják leginkább.” – állítja Bettelheim. Ugyanaz a mese ugyanúgy fontos lehet egy ötéves gyermeknek, mint egy tizenöt évesnek. A mesék minden életkorban nagy segítséget nyújthatnak.