Merre járt Karma? – Kerényi Mari írása A hét lótusz meséjéhez

Merre járt Karma?

Volt egy pillanat az életemben, úgy ötven évesen, amikor hirtelen rádöbbentem: ha az ember el akar menni valahová, akkor ne halogassa, ki tudja, lesz-e rá módja később. És hát igen, én nagyon régóta vágyakoztam a Himalájába.

Így történt, hogy azon a nyáron útra keltünk kedves barátnőmmel, a párommal és persze egy rendes, hegyek között jártas vezetővel, Szilveszterrel. KisTibetnek is hívják Ladakh-ot, melynek fővárosa maga is 3000 méter fölött húzódik meg a Himalája hegyláncai között. Onnan csak feljebb visz az út terepjáróval és gyalog a keskeny hegyi ösvényeken. Hegyi vezetőnk, Angcsok mesélt róla, hogy a National Geographic stábját is kísért, akik hópárducot filmezni jöttek. Azzal bíztatott, hogy mi is összefuthatunk a ritka jószággal, s azóta sem tudom, örüljek-, bánjam-e, hogy nem jött létre a találka. Emberekkel viszont a legfurcsább helyeken találkoztunk: miután nagy nehézségek árán sikerült ötezer méter fölé kapaszkodni, ott várt bennünket egy ejtőernyőből kialakított sátor, előtte felirat: chinesenoodelsoup. A júliusi hófúvás imazászlók sorát lobogtatja a hágón. És négyezer méteren barátságos falvacskák várnak zöldellő gabonaföldecskével.

S az emberek végtelenül barátságosak. Ölben viszik át a gyors sodrású patakon a kiscsacsit. S első dolguk megkérdezni, hogy mit mond az európai ember, amikor a ladakhi ember a kezét összecsapva így szól: OM, MANI PADME HUM! Mit, mit? Hát azt, hogy JESSZUS!

Szóval valahol itt született, itt volt gyerek KARMA, akinek a nevét egy helybeli taxisofőrtől kölcsönöztem.

Kerényi Mari

(A hét lótusz meséje elérhető a shopban)

DSC03615DSC03256 DSC03424 DSC03542 DSC03544