Olvasóink írták – a Csokó anyukája című könyvünkről

Nagyon friss hírünk, hogy november elején megjelent Keiko Kasza Csokó Anyukája (A mother for Choco) című könyve Betti fordításában, saját kiadásunkban. Már meg is érkeztek az első visszajelzések. Az alábbit kedves olvasónk engedélyével közöljük:

"Tegnap megérkezett a Csokó anyukája c. könyv … mindjárt 3 pld-ban :) Ha nem gond, tartanék róla egy kis élménybeszámolót:
Pár éve már, hogy a youtube-on ráakadtam egy videóra, amelyikben egy kedves hangú, idősebb férfi angolul felolvasta ezt a könyvet. Először én ott találkoztam ezzel és már akkor nagyon megtetszett ez a történet. De bárhogy is próbáltam egy-két angol nyelvű öf. mesét beszerezni (köztük ezt is), nem sikerült :( Úgyhogy nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy Betti lefordította és már magyarul is elérhető, kézbe vehető. Rögtön rendeltem is hármat, egyrészt mert ismertem már a történetet és abban is biztos voltam, hogy Betti biztosan nagyon szépen fordította le magyarra, másrészt azért 3-at, mert minden öf. meséből kell egy-egy a gyerekeknek és plusz egy, ha valakinek szüksége lenne rá …. ami eddig mindig bejött és mindig került olyan a közelembe, akinek odaajándékozhattam egy példányt :)
Tegnap bölcsi/ovi után megkapták a gyerekek a könyveiket. L. (5) "csak" ölelgette a saját példányát és bekuckózott a fotelbe mesét nézni, D. (2,5) pedig bevonult velem a hálószobába és kérte, hogy meséljem el. Amikor vége lett a mesének, mondta, hogy akkor most Ő meséli el nekem a történetet. A kezébe vette és a címlapnál kezdte. Rámutatott Csokóra: "Én badok csoko", aztán rámutatott a mellette ülő Medve mamára (akinek csak a bundája egy része látszik a címlapon) és rám bökött "Te bad Mackómama" … és ezt még jó párszor elmondta. Aztán mesélni kezdett a képek alapján és még nagyon sokszor elmondta, hogy Ő (D.) a Csokó és hogy én vagyok a Mackó mama.
És még valamit sokszor elmondott:
"Csokó szejeti Mackó mamát" <3 <3 <3
Egyetlen egy elolvasás után annyira lejött neki a történet, hogy csak pislogtam! Rögtön tudta, hogy ki vagyok én a történetben, ki Ő a történetben és a legfontosabbat is megfogalmazta a maga kis nyelvén és gesztikulációival, hogy ezt a két főszereplőt a szeretet köti össze és teszi egy családdá!!!
Nemsokára vége lett L. kedvenc meséjének és Ő is odajött hozzánk. D. kiment a nappaliba Apához, Levi pedig hozzám bújt. Neki is el kellett mesélnem a történetet és olyan fantasztikus volt, hogy Ő is pont ugyanúgy reagálta le a dolgokat, mint D. Sőt, a végén, amikor Mackó mama többi gyereke is feltűnik, minden előzmény nélkül elkezdte sorolni, hogy Ő (L.) Csokó a történetben, hogy D. a többi három kis szereplő Mackó mama ölében és Mackó mama pedig nem más, mint Anya :) És persze Ő is elmondta, hogy Csokó nagyon szereti Mackó mamát <3 <3 <3
Na és itt bejött D. és mind a kettőnek a kezében ott volt a saját példánya és elkezdtek azon vitatkozni, hogy akkor melyikük a Csokó 😀 … és ugye hogy milyen jó, hogy mind a kettőnek van egy példánya, mert megegyeztem velük abban, hogy a D. példányában a Csokó D., L. példányában a Csokó L. :)
Ma mind a ketten ragaszkodtak ahhoz, hogy bevigyék a bölcsibe/oviba Csokós könyveiket  😉 😀
Köszönöm Betti a fantasztikus fordítást és hogy ilyen szép élményeket kaptam ez által a gyerekeimtől <3
Még 1 dolog: Nagyon jó kézbe venni, sokkal jobb, mintha kemény borítású lenne a könyv. Főleg, hogy így a gyerekek is könnyen forgatják, lapozzák. Nagyon jó minőségű a papír is … már tapasztalat, hogy nem ázik el egyből és nem is szakad olyan könnyedén 😛 … azt hiszem, ez is nagyon fontos szempont!"

A mese jelentősége a gyermekek fejlődésében

Vas Melinda a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar – Mozgóképkultúra és médiaismeret tanári MA szakán Ungvári Bélyácz Betti meséi kapcsán írta szakdolgozatát, ebből közlünk részleteket.

A mesék fontos szerepet töltenek be a gyermekek fejlődésében. Krisztián Ágota tanulmányában olvashatjuk, hogy az ún. „varázsos” években, ami az óvodás- és a kisiskolás kort jelenti, a gyermekeknek meg kell barátkozniuk a külvilággal, ami számukra érthetetlen. Ráadásul nem csak a külvilággal, hanem saját magukkal, testi adottságaikkal, képzeletük félelmetes teremtményeivel, lelkük érthetetlen impulzusaival. Utóbbira Krisztián Ágota példának a kistestvér születését hozza fel, ami gyűlöletet kelt a gyermekben. Ezekben a varázsos években a gyermek nem képes megérteni a felnőttek világát, ezért inkább teremt magának egy sajátot. Olyan világot, mely számára kezelhetőbb, amiben a csodák realitásként szerepelnek. A verbalizáció lehetőségének hiányában a képzeletét használja. Világában emberi tulajdonságokkal ruházza fel a tárgyakat, a felnőtteket pedig mindenhatóaknak látja. Gondolkodásmódjuk, szemléletük hasonló a természeti népek mágikus gondolkodásához. A gyermek varázslatos oksági viszonyokat tulajdonít különböző dolgoknak. Ennek köszönhető például az is, hogy a piros ruhába öltözött, nagyszakállú férfit Mikulásnak hiszik.

A kisgyermekeknek problémát jelent, hogy a külső és belső benyomásait reálisan szervezze. A kettő között lévő űrt, hasadékot fantáziaelemekkel tölti ki. Mivel nem érti, nem ismeri a valós ok-okozati láncokat, ezért az emberek viselkedése, a világ érthetetlen és bejósolhatatlan a számára. „A felnövés során a gyermeknek jó néhány pszichológiai problémát kell megoldania. Le kell győznie narcisztikus csalódásait, ödipális konfliktusait, testvérféltékenységét; meg kell tanulnia eltépni a gyermeki függőség szálait; ki kell alakítani magában valamiféle öntudatot, önértékelést és erkölcsi kötelességérzést.” Krisztián Ágota szerint emiatt nagyon fontos az externalizáció, vagyis hogy a gyermekek jelenítsék meg, fejezzék ki, „tegyék külsővé” az érzéseiket. Erre három mód vagy „trükk” is kínálkozik: a rajz, a játék, és ide sorolja a meséket is. Mindhárom kifejezési mód lényeges eleme a fantázia, az illúzió, melyek segítségével a gyerek mentális kalandokat élhet át. Általuk rendet tehet belső, érzelmi káoszában, majd könnyebben teszi ezt a külvilágban is. A szerző szerint a gyerekek azokat a meséket szeretik, azokat meséltetik újra és újra, melyek konkrétan vagy átvitt értelemben róluk szólnak, az ő problémáikat, számukra fontos dolgokat jelenítenek meg. A mese különféle analógiákat kínál, és szimbolikus utalásaival hozzásegíti a gyermeket problémáinak megoldásához. Azért is lehet fontos eszköz, mert azon a nyelven szól a gyermekekhez Krisztián Ágota írása alapján, amelyen ők maguk is gondolkodnak, és hasonló világot ábrázol, mint amilyet ők is tapasztalnak. A mesék mindent szélsőséges és leegyszerűsített szituációkban mutatnak. Egyértelműen elkülöníthető a jó és rossz, a szép és a csúnya, stb. Ezáltal a gyerek könnyen átlátja a különbségeket. Bettelheim megfogalmazása szerint „az ilyen kézzelfogható mondanivalót a gyermek a mesében találja meg”. A kutató szerint a mesék jelentősége felbecsülhetetlen. Olyan területeket nyitnak meg a gyermeki képzelőerő előtt, melyeket magától nem fedezhetett volna fel, „olyan fantáziaképeket kínál, amilyeneket maga sohasem tudna kitalálni”. A mesék formája és szerkezete is mintául szolgálhat a gyermeki ábrándozáshoz.

Ha egy gyermeket nem köt le egy adott történet, az azt jelenti, hogy még (vagy már) nem tart az életének abban a szakaszában, amiben szüksége lenne az adott történetre, motívumra. Amelyik mese megragadja a gyermek figyelmét, azt újra és újra hallani akarja, egészen addig, míg feloldódnak számára aktuális konfliktusai. Tehát a mesék kiválasztásában Bettelheim szerint követni kell a gyermek kívánságait. …

„Hogy egy gyermeknek egy adott életkorban melyik mese a legfontosabb, teljességgel attól függ, hogy éppen hol tart a lelki fejlődésben, hogy éppen milyen problémák foglalkoztatják leginkább.” – állítja Bettelheim. Ugyanaz a mese ugyanúgy fontos lehet egy ötéves gyermeknek, mint egy tizenöt évesnek. A mesék minden életkorban nagy segítséget nyújthatnak.