A Tündérkerti sorozat születése

Első mesekönyvemet, az Égből pottyant boldogságot  már megjelenése előtt nagy érdeklődés övezte, rengeteg visszajelzést, levelet kaptam, amelyek arra ösztönöztek, hogy folytassam az írást.

Közben legfőbb támogatóim, segítőim, ötletadóim, a gyerekeim is nagyobbak lettek, és felmerültek olyan gondolatok, amelyeket másokkal is szerettem volna megosztani.

Az így született Tündérkerti mese című könyvem (2011) már felvet fontos kérdéseket az örökbefogadással kapcsolatban.

Liliána, akit „egy fehérruhás lány” bíz a Tündérpár gondjaira, már kérdez. Őt foglalkoztatja  saját kis története, és megfogalmazza első kérdéseit.

Szívszerinti anyukája, Szilla pedig őszintén és egyszerűen felel a kérdésekre, segítve ezzel Lilikének abban, hogy feldolgozza  az őt ért veszteséget.

Második mesém illusztrációit is Pál Rita grafikus készítette, aki újra csodásat alkotott.

A Tündérkerti mesével egy időben már tele voltam ötletekkel a folytatást illetően, több fejezet lejegyzésre is került ebben az időben.

Aztán egy kis szünet és kitérő után – közben megírtam A Málna utca hangjai című könyvemet – folytattam a korábban elkezdett munkát. A Tündérkerti mese folytatása, a Tündérkerti kalandok 2014-ben jelent meg. A főszál, az örökbefogadott kislány, Liliána története megy tovább, ő újra kérdez, szívbéli mamája pedig válaszol neki. Szerettem volna olyan mesét írni, ami minden gyerekhez szól, amelyben a barátság, a szeretet, a közös élmények kapnak hangsúlyt és az a gondolat, hogy sokfélék vagyunk, más élethelyzetekkel, de együtt sok mindenre képesek vagyunk.

Amíg a Tündérkerti mese fő gondolata a „hogy jöttem a világra?” és a „mi mindig együtt leszünk?” kérdéskör, addig a Tündérkerti kalandokban már olyanok foglalkoztatják Liliánát, hogy hasonlít-e arra, aki a világra hozta őt, és hogy vajon gondola-e rá a néni, aki életet adott neki.

Mindkét történetben fontos a megerősítés, a szívbéli anyuka elmeséli Liliánának az érkezését. Arról mesél, hogyan várták őt, mennyit álmodoztak róla és milyen boldogság volt, mikor végre megérkezett életükbe. Talán a legfontosabb üzenete a meséknek ez, amely az örökbefogadott gyerekeknek kapaszkodó lehet, amit minden örökbefogadó család folyamatosan erősít gyermekében. A következő anya-lánya párbeszéd részlet a Tündérkerti meséből:

“Lili tűnődött egy percig, aztán anyjára emelte tekintetét és azt kérdezte:

–          Ti nem fogtok elmenni tőlem?

Szilla szorosan átölelte gyermekét és könnyes szemmel suttogta:

–          Mi mindig itt leszünk veled. Történjék bármi, te hozzánk tartozol.

–          És most már mindig együtt leszünk mi hárman?

–          Igen, te örökre a mi gyermekünk lettél.”

Betti

A Málna utca hangjai születése

2011 tavaszán,épp a Tündérkerti mese könyvbemutatójáról jövet,megszólalt a telefonom. Egy rég látott gyerekkori barátnő hív. Gyorsan a tárgyra tér: kellene nekünk is, rólunk is egy mese.

A barátnő kislánya, Lilla hallássérült.

Gondolkodás nélkül rávágom,hogy igen, megírom és már kavarognak a fejemben a gondolatok. Hogyan kezdhetnék neki egy olyan témának, amiről olyan keveset tudok,amiben nem vagyok érintett?

És elkezdődik a közös munka. Olvasok,böngészek a neten, hogy minél többet megtudjak a hallássérültek világáról. Azt tudom, érzem már a legelején, hogy nagy fába vágtam a fejszém, és hogy csak úgy lesz hiteles a mese, ha bekerülök, akár csak egy időre, kívülállóként ebbe a világba. Az édesanyja rengeteget segít, mesél, ötleteket ad, hónapokig tartó levelezés kezdődik.

Aztán megkérem, hogy találkozzunk. Szeretném megismerni Lillát, aki mesém főhőse lesz. Együtt töltünk egy hétvégét egy nagyszerű kislánnyal és anyukájával, közös élményeink visznek tovább az úton.

Megint Pál Rita rajzol, megint teljes szívvel, lelkesen, csodás rajzokat kapunk.

És kész a mese, olyan, amilyennek álmodtuk.

Csoda is történik, az egyik cochleáris implantátumot forgalmazó cégnek tetszik a könyv, vállalják a könyvkiadás költségét.

A Málna utca hangjai egy egészen más mese, mint a korábbiak, de egy dologban hasonlítanak. Üzenetük a világnak ugyanaz: ha odafigyelünk egymásra és nyitottak vagyunk a különbözőségekre, nagyszerűen tudunk egymás mellett élni és tenni a másikért.

Betti

Hogyan született az Égből pottyant boldogság

Mindig közel állt hozzám az írás és a könyvek világa. Az élet úgy hozta, hogy különleges úton váltunk családdá, örökbefogadással lett gyermekünk. Bár magát a témát kezdettől fogva nyíltan kezeltük itthon és a külvilág felé is, igazán akkor kezdtünk beszélgetni róla, mikor kislányunk kérdezni kezdett. Nagyon korán, alig múlt két éves, mikor ez először megtörtént, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne egy kész mese, amihez bármikor nyúlhatunk, amit kézbe vehetünk és ha akarjuk, akkor beszélgethetünk is, ha akarjuk,akkor „csak” egy mese, amit jó összebújva mesélni.

Így született meg az Égből pottyant boldogság gondolata, amiből nagyjából egy év alatt lett kész könyv.

Teljesen laikusként kezdtem bele az írásba és a könyvkiadásba, de szerencsésnek mondhatom magam, mert amellett, hogy utamon sok olyan emberrel találkoztam, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak és nagyszerű segítőtársaim lettek, a családom is mellettem áll és támogatja munkámat.

Pál Rita grafikussal majd’ egy év komoly munka következett. Rita rajzai, színei elvarázsoltak az első pillanatban, tudtam, hogy ő az, aki életre keltheti Pelyheskét és a többi szereplőt a mesében.

Rita képzett grafikus, igazi profi, számos mesekönyv illusztrációját készítette már el, de az első pillanatban hitt bennem, azonnal elvállalta, hogy megrajzolja életem első meséjét.

További három könyvön is együtt dolgoztunk, hasonlóan igényes és szép könyvek születtek a közös munkából.

2010 októberében jelent meg az Égből pottyant boldogság első kiadása. Az érdeklődés a könyv iránt minden várakozásunkat felülmúlta, ez a mese azóta is a legkeresettebb a könyveim közül. 2015 tavaszán a negyedik kiadás jött ki a nyomdából, és azóta is sokan keresik a mesét.

Betti